egy ismerőssel arról beszéltünk, milyen gyakran kívánom a dolgot. és azt találtam mondani, hogy a napi hármat simán el tudnám viselni. később rájöttem, hogy egy kielégítetlen, vágyakozó fiatal nő szájából nem nagy kunszt ilyet hallani, de a gyakorlatban biztos nem működne olyan simán.
a szex fárasztó, és meg is lehet unni - gondoltam én -, ha naponta többször csinálják.
ez az ismerős még aznap meglátogatott a munkahelyemen. megígérte, igaz, de ugyan ki szokta betartani az ilyesmit. mégis, amikor közeledett a megadott időpont, mármint hogy mikorra érne oda, beindultak azok a folyamatok, amik nem szoktak ilyen könnyen, hiszen csajból vagyok vagy mi... aztán, amikor végre sikerült lenyugodnom, és már nem kapartam a falat, egyszer csak betoppant.
végül történt ez-az, komoly dolgok 10 percben, de ez a 10 perc annyira-annyira jó volt, hogy még most is belebizsergek, ahogy írok róla. pörgetett a tudat, hogy tilosban járunk, munkaidőben, pár centire a járókelőktől - minden szavuk behallatszott, mégsem tudtam visszafogni a hangomat, hiába volt sanszos, hogy meghallják..
nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az ilyen rövid, befejezetlen menetek a szívem csücskei, lehetne őket gyakrabban. (amúgy ő befejezte. meg is ígérte, hogy majd kárpótol valamikor. nagy változás ez ahhoz képest, amiről a múltkor szónokolt: bármikor leszophatják, de a szex, az csak bizonyos nőv(kk)el, akárkivel ritkán.)
